Pár kritikán nevetek, párral megértõen némán bólogatok a képernyõ elõtt, van azonban valami ami jó ideje nem hagy nyugodni: Vajon mikor értjük meg, hogy a világ egyik legjobb kerete a miénk?Vegyük meg ezt vagy azt, aki éppen szép gólt rúg a hétvégén, vagy megvillan a tizenhatoson belül, vagy éppen kétszer egymás után jól adja be a lasztit a csatár fejére. Három csapatot lehetne kiállítani a fórum kívánságlistájáról. Csakhogy keretünk már van. (Szándékosan nem csapatot írtam.) Méghozzá a világ 3-4 legjobb keretének az egyike. Csak hogy érzékeltessem: Samuel Eto'o: kétszeresen Afrika legjobbja, spanyol gólkirály Ronaldinho: Aranylabdás, kétszeresen FIFA az év játékosa, csapatszinten rengeteg cím birtokosa Henry: világbajnok, európa bajnok, többszörös angol gólkirály Lionel Messi: Aki már látta játszani, az tudja, hogy Maradona reinkarnációja. Xavi : a spanyol válogatott oszlopos tagja. Iniesta: posztján a világ egyik legjobbja, Paul Scholes óta nem láttam hasonlót. Deco: az utolsó klasszikus irányítók egyike, a portugál válogatott alapembere. Zambrotta: világbajnok, olasz bajnok Thuram: világbajnok, európa bajnok, több tétmeccsen játszott, mint amennyit láttam életemben. Carles Puyol: "a kõszikla", szintén a spanyol válogatott alapembere, ha ránézek, mindig eszembe jut , hogy képtelen lennék más csapatnak szurkolni. Rafa Marquez: A mexikói válogatott alapembere milliók példaképe hazájában és akadnak még páran... Már füstöl a kezem... Nem fogunk tudni ennél sokkal jobb képességû csapatot kiállítani, még akkor sem ha tízszer ennyi pénzbõl gazdálkodhat szeretett klubunk. És nem is kell! Abból kellene már végre fõzni, ami a konyhában van. Nem kell mindjárt elzavarni a fél csapatot. Talán a közelmúlt egyik legjobb példája a Tottenham esete. Õsszel rosszul teljesítettek, azóta meg az új edzõvel szárnyalnak. Nem, nem, ha valaki most arra gondolna hogy épp Frank-et fúrom, hát téved. Õ csinált ebbõl a klubból sikeres szépen játszó csapatot, csak éppen ellangyosodott az egész gárdával együtt. Talán elég lenne egy apró lökés, egy apró változtatás, valami isteni szikra, mint mikor az embernek a matek érettségin beugrik a képlet. Ez a keret ezzel az edzõvel bármilyen címet képes megnyerni, csak át kellene esni végre a holtponton. Titkon mind tudtuk hogy ez be fog következni, csak nem gondoltuk, hogy ilyen hosszú és döcögös lesz ez a lejtõ. Úgy érzem leértünk végre az aljára, és tavasszal már egy egységes varázslatos Barcelonát fogunk látni. Hinnünk kell benne, a világban minden dolog ciklikusan történik, hullámhegyek és völgyek, örök körforgás, és a Barca visszatért a kiindulási pontra. Én úgy érzem, és olvasom ki a játékosok nyilatkozatából hogy még mindig éhesek a sikerre, ezért még él bennem a remény. Ebben a csapatban és játékosokban kell, hogy bízzatok, nem azokban akik más csapatnak a szekerét tolják éppen! A szomszéd fûje mindig zöldebb, de más csapatok szurkolói a mi sztárjainkról álmodoznak, hogy egyszer talán náluk futnak ki a gyepre. Mindig változni kell egy csapaton, az embereken, hogy elérjék céljaikat, hogy tanuljanak a hibáikból. Nekünk szurkolóknak pedig mindig a meglévõ csapatnak kell szorítani, és segíteni kihozni belõlük a legjobbat! Mert ez a csapat tud focizni, remélem ti is emlékeztek még rá!